Tiszaburai Művészeti Alkotótábor

2006. augusztus 13. és 20. között ismét községünk adott otthont a II. Tiszaburai Művészeti Alkotótábornak.
A tavalyi sikeres rendezvényünk után a hozzánk látogató festőművészeket, grafikusokat immár jó ismerősként, visszatérő vendégként üdvözölhettük kis falunkban.

A képzőművészek gyönyörű természeti környezetben, a Tisza partján (továbbá szálláshelyeiken, a helyi Teleházban és a Gondozási Központ épületében) állították fel festőállványaikat, s az itt töltött egy hét folyamán több mint 50 műalkotás született. Számos érdeklődőt, vendéget fogadtak, kötetlen, baráti beszélgetések során ismerkedtek meg községünk lakóival, ismertették meg velük a festészet, grafika, vagy épp a selyemkollázs technika rejtelmeit, mesterfogásait.
A művészek szórakozásáról, kikapcsolódásáról a falu vezetői esti szabadidős programok szervezésével gondoskodtak. Vendégeink grillpartin, bográcsoláson vehettek részt (a tiszai halászlét s Gecse Béla többszörös díjnyertes birkapörköltjét ízlelhették meg), vagy Csonka Gyula hajnalig tartó zenés estjein, jó hangulatban múlatták az időt.
Az alkotótábor fő szervezője, a "Kárpát-medence legnagyobb linómetszőjeként" elhíresült Gálfy-Bódi Tamás (akinek életútját honlapunkon olvashatják), az eltelt egy esztendő alatt főleg irodalmi tevékenységet folytatott, valamint a Vármegye Galériában, a Bartók halálának 100 éves évfordulója alkalmából kiállított, a Nemzet születése (Bartók olvasatában) című olajfestményét emelhetjük ki. Elismertségét, a művészetbarát nagyközönség körében szerzett megbecsültségét jelzi, hogy másik alkotása 3 millió forintért talált gazdára. Ottlétünkkor a magyar történelem dicső napjait (1456, 1956) felidőző - európai művészeti pályázatra készülő - linómetszetén dolgozott, melynek másolati példánya a polgármester úr dolgozószobájának falát díszíti.

A művész Benedek Elek, a nagy mesemondó halála óráján papírra vetett utolsó gondolatát idézve ("Fontos, hogy dolgozzanak") mondta el: "Amíg élek, nem szűnök meg hazám, nemzetem javára dolgozni. Külön öröm számunkra, hogy immár második alkalommal látogathatunk el e szép fekvésű, barátságos kis faluba, amelyet lakóival egyetemben a szívünkbe zártunk".
Előzetes terveink ellenére Dr. Jáki Ferenc (aki professzori, művészi tevékenysége mellett az ősi magyar rovásírás jeles szakértője), és felesége dr. Legányi Mariann egyéb elfoglaltságaik miatt sajnos nem tehettek eleget meghívásunknak. Fekete Miklós fafaragó székely motívumokat, az életfa-világfa díszítőelemeket felhasználó alkotását, községünk hamarosan felavatásra kerülő új kopjafáját viszont nemsokára megcsodálhatja a nagyközönség. Az erdéyi Szilágyságból származó Barna András (a vele készített hosszabb riportot szintén közreadtuk) művészvendégeink közül a "legtermékenyebbnek" bizonyult. Érkezése után tüstént munkához látott, az eltelt egy hét alatt nyolc alkotása született. A fővárosból hozzánk érkező Bartis Ilona néhány évvel ezelőtt kezdte művészi pályáját, autodidakta módon képezte magát, számára az alkotótáborban való részvétel a tapasztalatszerzés időszakát jelentette.

A dunaharaszti iparművész, textiltervező Nyári Ildikó selyemkollázs képeinek gyönyörű pasztellszínei, egy-egy szín majd minden árnyalatát felvonultató finom harmóniája fogja meg műveinek szemlélőit.
A kemény hátlapra felvitt fehér selyemalapra az ollóval kivágott apró selyemdarabokat a művésznő egyenként ragasztja fel . Ezután kerül sor a csillogó anyag festésére, mely minden napszakban különböző megvilágításban más- és más színhatást, benyomást kelt. A technikát igen kevesen alkalmazzák, Ildikó művei keresettek, s önálló kiállításaival szinte a világ minden tájára eljutott. Az idei évben született többek között a Fa lelke és Szárnyalás című alkotása, a hamvaiból új életre kelő főnix képe pedig a polgármesteri hivatal épületében tekinthető meg.
A nagyvárosi élet forgataga után igazi élmény és kikapcsolódás ellátogatni e szép fekvésű Tisza menti faluba, ahol az emberek szeretete, barátsága vesz bennünket körül. Ilyen máshol már nem igazán fellelhető nyugalomban öröm a munka, könnyebb az alkotás. Jó volt visszatérni ide (a művésznő a tavalyi művésztábort követően immár másodízben jár nálunk), s remélem az elkövetkezendő években még sokszor találkozhatom kedves vendéglátóinkkal s a község lakóiva - fogalmazta meg véleményét.
A Székesfehérvárról származó Lukács Mária (aki vegyész-közgazdász pályáját cserélte fel a festői hivatással) otthonosan mozog az olaj, akvarell, akrill, pasztell világában, valamint belsőépítészettel, nagyméretű mozaikok készítésével is foglalkozik. Művei a hazai és az európai galériákon keresztül a távol-keleti (szöuli) kiállítótermekig kerültek bemutatásra, vagy az amerikai művészeti gyűjteményekben lelhetők fel. Eddigi fő műve, a több mint 10 m2 -es Csata című képe (mely a tizenöt éves háború során szülővárosa 1601-es töröktől való visszafoglalását ábrázolja) a székesfehérvári művelődési ház aulájában került kiállításra. Az alkotótábor alatt főként olajfestményeit, a Tiszai csend, a Fák között, Csendélet, Női akt című alkotásait csupán néhányat kiemelve itt született művei gazdag tárházából - tekinthettük meg.
Kérdésünkre elmondta, hogy képeit a tiszai táj, a természet fenséges nyugalma ihlette. Máshol már nem találkozhatunk olyan tiszta lelkű emberekkel, mint ebben a kis faluban, akik kedvesek, vendégszeretőek, odaadással, őszinteséggel fordulnak felénk. Személyükben igazi barátokra találtunk, úgy érzem, mintha itt is otthon lennék - számolt be a Tiszaburán töltött napokról.
Az elkészült alkotásokból az augusztus 20-ai ünnepi programunk keretében nyílt kiállítás, melyet a Művelődési Házban tekinthettek meg községünk művészetkedvelő, a festészet iránt érdeklődő lakói.
Elmondhatjuk, hogy vendégeink újfent kellemes hetet töltöttek Tisza menti községünkben, s - reményeink szerint - jövőre is örömmel látogatnak majd el hozzánk, s jelenlétükkel, művészi tevékenységükkel öregbítik Tiszabura hírnevét.