TISZABURA

keres

A tartalomhoz

Főmenü:


Jegyzőnk írásaiból

Tallózó > Papírra vetett gondolatok

Községünk jegyzője akinek előadásait főiskolások, egyetemisták is hallgathatják,
honlapunkon is megosztja gondolatait a Tisztelt Olvasókkal.


Ez alkalommal a Tiszabura hangja... és az érthetetlenség című, 12 oldalas esszéjének rövidített változatát ajánljuk olvasóink figyelmébe.


Az emberi gondolkodás egyes tárgyai -bennük, vagy bennünk rejlő okokból - egyre elmélyültebb elmélkedésre csábítanak és minél inkább engedünk e csábításnak és minél inkább elmerülünk a gondolatokban, annál inkább egyetlen tárggyá forrnak össze, amelyet - aszerint, hogy önmagunkban, vagy rajtunk kívülálló dolgokban keressük és találjuk meg - a dolgok természeteként vagy emberi elrendeltetésként jellemezzük.
Más tárgyak talán sosem keltenének bennünk érdeklődést, ha szemlélődésünket szent elvonultságban kizárólag és egyoldalúan e legfőbb tárgynak szentelhetnénk, ha nem érintkeznénk más emberekkel akiknek kölcsönös megnyilvánulásaiból jönnek létre aztán azok az összefüggések és fogalmi kapcsolatok, amelyek mint az elmélkedés tárgyai, tüzetesebb vizsgálódás során mindinkább megsokszorozódnak és összekuszálódnak, tehát az egységessel e tekintetben is ellentétes irányban haladnak.
Mi lehet az ideák közlését illetően vonzóbb annál a kérdésnél, vajon lehet-e közölni őket?
És ennek lehetséges vagy lehetetlen volta tekintetében adódhate bizonyos kísérletek elvégzésére jobb alkalom mint, hogy egy olyan időszakos kiadványt, mint amilyen a Tiszabura Hangja, magunk írunk, vagy a munkásságában legalább, mint olvasók részt veszünk?
A józan emberi értelem, amely oly szívesen tájékozódik kézenfekvőnek látszó etimológiák vezérfonalai alapján, könnyen átadja magát a gyanúnak, hogy az érthetetlenség oka az értetlenségben rejlik. Mármost nekem jellemző tulajdonságom - és aki ismer ezt igazolni tudja -, hogy az értetlenséget nem tudom elviselni , s em az értelmetlenek értelmetlenségét, de még kevésbé az értelmesekét! Ezért már régen elhatároztam, hogy e témát megtárgyalom a T. Olvasókkal, s a szeme láttára, mintegy szemtől szembe vele egy saját elképzelésem szerint új olvasót konstruálok, sőt, ha szükségesnek vélem, dedukálok. Ezt nagyon is komolyan gondoltam, s e szándékomban a miszticizmus iránti régi vonzalmam is vezérelt. A szavak, gyakorta önmagukban érthetőbbek, mint, mint azok akik használják őket.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy például a filozófusok használta szavak között - véletlen egybeesés, magam is filozófus és jogász vagyok -amelyek írásban, mint idő előtt kiszökött koboldok serege, gyakran m inde nt ös sz ezava rn ak, és a világszellem láthatatlan hatalmát azzal szemben is gyakorolják aki nem hajlandó elismerni, titkos cinkosságnak kellene lenni, meg lehet mutatni, hogy a legnyilvánvalóbb érthetetlenséget épp a művészetben és a tudományokban, a filozófiában és a filológiában találhatjuk meg, holott ezek tulajdonképpen épp az értelmeset és a megértést tűzik ki céljukul. Hogy az egész dolog ne valamilyen túlságosan is kirívó körben forogjon, ezért szilárdan eltökéltem, hogy most, legalább egyszer , teljesen érthetően fogom magam kifejezni!
Azt gyanítom, hogy az előző korok egyes legcéltudatosabb művészei, még haláluk után is hosszú évszázadokig gúnyt űznek leghívebb tisztelőikből és követőikből. Shakespeare-ben olyan végtelen sok mélység, furfang és szándék rejlik- nem állt-e hát az is szándékában, hogy műveiben, az utókor legszellemesebb művészei számára megannyi fortélyos csapdát rejtsen el, így félrevezesse őket, hogy még mielőtt észbe kaphatnának, azt higgyék, hogy ők maguk is megközelítették Shakespeare-t?
Közvetve bevallom, hogy a Tiszabura Hangja ezen írásom következtében részben érthetetlen, mert, mivel e vallomás az irónia tüzének közepette történt, hát nehezen vonhatom vissza, mert kétségtelenül így jómagam is megsérteném az iróniát!!!
De vajon csakugyan olyan elvetendő és rossz dolog-e az érthetetlenség?
Az Újságot - azon belül az én írásaimat, de néhány más tollforgatóét is beleértve - megérintő és néha megnyilvánuló érthetetlenség tekintetében egy másik vigaszul szolgáló körülmény magában a beismerésben rejlik, mert épp azt tanultuk meg, hogy a baj csupán átmeneti lehet!!!
A legmagasabb rendű igazság mindenkor rendkívül triviális, és éppen ezért mi sem fontosabb, minthogy állandóan újból és remélhetőleg minél paradoxabb formában fogalmazzuk meg, nehogy feledésbe menjen, hogy még mindig érvényes, hogy - valójában sohasem lehet tökéletesen megfogalmazni!!!


Tiszabura jegyzője



Kezdőlap | Tiszabura | Intézmények | Napjaink | Tallózó | Oldaltérkép


Almenü:


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe