TISZABURA

keres

A tartalomhoz

Főmenü:


Iskolánk igazgatója

Napjaink




Az iskola igazgatói posztra kiírt pályázat kapcsán,
a képviselő-testület döntése értelmében:

Brankovics László
került az intézmény élre, akit szeretnénk
Kedves Olvasóinknak bemutatni.

"1950-ben újpesti tisztviselő család gyermekeként láttam meg a napvilágot. Itt végeztem általános és középiskolai tanulmányaimat, majd - mivel családunk Kisújszállásra költözött - a gimnázium utolsó évfolyamát a Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskolában fejezetem be"- kezdte a beszélgetést iskolánk új igazgatója.

"Tanulmányaim során ismerkedtem meg feleségemmel, s mivel jöttek a gyerekek és saját otthont kellett teremtenünk, így raktárvezetői állásomat téglagyári kemény fizikai munkára cseréltem, s 6 havi fizetésemből be tudtuk fizetni első lakótelepi lakásunk részleteit. Megjártam a "szamárlétra" majd minden fokát (segédmunkásként indultam, majd a targoncás, darukezelő beosztáson keresztül a blokkgyártási üzemág vezetőként zártam itteni pályafutásomat).

A '70-es évek végén a kisújszállási városi tanács személyzeti vezetői posztját töltöttem be, a helyi művelődés, egészségügy, ifjúsági és sportügyek irányítását láttam el. Ekkor döntöttem úgy, hogy tanulásra adom a fejemet, s végeztem el az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelem-népművelés szakát".
1984 és 1987 között az igazgató úr a kisújszállási 625. számú ipari szakmunkásképző intézetben pedagógusként tevékenykedett, s a diákok, kollégák megbecsülését, elismerését vívta ki lelkiismeretes munkájával. Mint megtudtuk, történelem órái élményszámba mentek, a leggyengébb képességű diákjához is megtalálta a megfelelő hangot, az általa okított tárgyból szinte nem lehetett megbukni.

"1990-ben javaslatomra jött létre a helyi orvosi ellátást, szülőotthont és labort átfogó egységes egészségügyi intézmény, melynek vezetőjeként tevékenykedtem, majd a Karcagi Háziorvosi Intézmény igazgatói székébe kerültem. Jelentős sikerként értékelem, hogy 12 éves munkánk során országos szinten is páratlan módon önkormányzati támogatás nélkül sikerült komoly eredményeket felmutatnunk az intézményen belül. A háziorvosi szolgálat kórházba történő beolvadása után az Illéssy Sándor Szakközépiskola gazdasági előadójaként dolgoztam, majd pályázat útján nyertem el a tiszaburai iskola igazgatói tisztét.

Feleségemmel egy kisújszállási kertes házban élünk, két felnőtt lányunk már önálló családot alapított, s négy unokával is büszkélkedhetünk. Az otthonülő emberek sorába tartozom, a kisvárosi családi ház békéje, nyugalma teremt lehetőséget az elmélyült munkára, a felfrissülésre és kikapcsolódásra. Mindannyian sokat utazunk (nagyobbik lányom Drezdában, a kisebbik Mohácson él), s a rokoni kapcsolatokat ápolva, a protestáns értékek szellemében osztjuk meg egymással az élet apróbb-nagyobb örömeit.

A tiszaburai viszonyokat jobban megismerve kitűnőnek tartom a saját nevelésű tagozat szervezettségét, valamint a diáksport helyzetét. Azon túl, hogy a sport remek nevelési eszköz, kitörési pontot is jelenthet diákjaink számára, hogy előbbre jussanak, tehetségüket kamatoztassák. Terveink másik sarokpontját a helyi művészeti oktatás feltételeinek megteremtése jelenti. Felvettük a kapcsolatot egy zongorapedagógussal, valamint egy szintetizátor tagozat elindítását is tervezzük, melyek további esélyt teremthetnek a tiszaburai fiatalok számára.

Sajnos az iskolánkból kikerülő továbbtanuló diákok a városi környezet, a magasabb követelmények, nagyobb kihívások hatására nehezebben állják meg helyüket, körükben jelentős a középiskolából való kiesés, a lemorzsolódás. Mindezeken változtatni szeretnénk. Mentortanárok bevonásával, lelki, pszichés felkészítéssel, a gyerekek orientálásával, nyomon követési rendszerének kialakításán dolgozunk. Együttműködési megállapodásokat kívánunk kötni azokkal a középiskolákkal, ahová a diákjaink kerülnek, különösen a szolnoki Esély a tanulásra iskola játszhat kiemelkedő szerepet, ahol remek feltételeket biztosítanak a hátrányos helyzetű diákok továbbtanulására.

A nagypolitikában bekövetkezett változások következtében közoktatásunk nehéz időszak elé néz. A pénzügyi ellehetetlenülés veszélye és a létszámleépítések korszakában (az idei tanévnek 5 fővel csökkentett létszámban vágtunk neki), ebben az évben erőnket megfeszítve kell dolgoznunk eredményeink megtartása, az oktatás színvonalának fenntartása, javítása érdekében."




Kezdőlap | Tiszabura | Intézmények | Napjaink | Tallózó | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe