TISZABURA

keres

A tartalomhoz

Főmenü:


Emlékezzünk...

Napjaink > Ez történt...


Hubai Zsuzsanna emlékére


Az önkormányzat hivatalának nevében számomra jutott az a szomorú, s csöppet sem könnyű feladat, hogy a körünkből május 27-én tragikus hirtelenséggel eltávozott Hubai Zsuzsannáról, a melegszívű barátnőről, a szerető családanyáról, a kitűnő munkatársról megemlékezzem, s Őt elbúcsúztassam.
Csupán a fájdalom és meghatottság hangján szólhatok, amikor az élete derekán, 51 éves korában elhunyt kollégánk alakját felidézem, visszaemlékszem a közösen átélt örömökre, boldog pillanatokra, életünk apróbb-nagyobb megpróbáltatásaira, a munkával eltöltött közös évtizedekre.
1974-től előbb a községi tanács, majd a polgármesteri hivatalban látta el lelkiismerettel, pontossággal, kitartással az anyakönywezetés, népességnyilvántartás feladatait, 33 éven keresztül a közgyógyellátási igazolványok kiállítójaként, s hagyatéki ügyintézőként szolgálta a község lakosságát. Több mint 100 házasságkötés, névadó alkalmával jókívánságaival indította útjára a fiatal házaspárokat, odaadással, időt és fáradságot nem kímélve oldotta meg a kérelmezők ügyes bajos gondjait.
Nem rendelkezett felsőfokú végzettséggel, sem doktori címmel (melyet csupán hiú emberi dicsvágy vesz számba). Ő ennél valami sokkal nagyobb kinccsel bírt: emberséggel, becsülettel, szeretettel, segítő szándékkal, amely önmagában hordozza jutalmát, s az emberek szívében, emlékezetében él tovább.
Torokszorító érzés fog el, amikor visszagondolok, hogy mennyire szeretett élni, mennyire szerette volna megérni, hogy lássa családja, gyermekei, születendő unokája boldogságát, s - mint ahogy mindig is tette -féltő gonddal kísérje sorsukat, életútjukat.
Mindannyiunk "Kedves Zsuzsája, Zsuzsika Nénije" előtt úgy vélem nemcsak annyival róhattuk le kegyeletünket, hogy - mint hivatalunk saját halottját - utolsó útjára kísértük, s megbecsülésünk, tiszteletük jeléül egy-egy szál virágot, koszurút helyeztünk koporsójára, hanem azzal is, hogy szívbéli jóságának emlékét, kedves alakját szívünkbe zárjuk, sokáig megőrizzük és követendő nemes példaként állítjuk az utódok elé.



"Annyira akartam élni
A betegséget legyőzni
Búcsúztam volna tőletek
De erőm nem engedett
így búcsú nélkül
Szívetekben továbbélhetek"

BaksaJánosné főmunkatárs

Hubai Zsuzsannát községünk önkormányzata saját halottjának tekinti.


Kneifel Gyula emlékére


Szomorú kötelességünknek teszünk eleget, amikor rövid fél éven belül immár második alkalommal (feledhetetlen munkatársunk, Hubai Zsuzsanna után) búcsúzni vagyunk kénytelenek kollégánktól, önkormányzatunk nagyrabecsült tagjától, a képviselő-testület doayenjétől, a 81. évében elhunyt Kneifel Gyula Bácsitól.
Teljes életpályája a kitartást, a felelősségteljes munkát és odaadást példázta. Özvegy édesanyja mellett hamar meg kellett tapasztalnia a nehéz kétkezi munka és a családfenntartás gondját-baját, majd az önművelés által szerzett kőműves szakmában bizonyította rátermettségét, s becsülettel ellátott munkájával szerzett magának tiszteletet és elismerést.
Öt éven át töltötte be önkormányzati képviselői tisztét. Megbízatását mély elhivatottsággal, a választók által belé helyezett bizalomnál fogva valódi felelősségtudattal látta el. Korát meghazudtoló lendülettel, energiával vett részt a testület munkájában, sikereit mindig mértéktartással, magát sosem túlértékelő szerénységgel élte meg, s szelíd belenyugvással vette tudomásul, ha buzgalmát, tettrekészségét néhányan -Gyula Bátyánk tisztes szándékait fel nem ismerve - olykor-olykor megmosolyogták.
Példás családi élete ma is követendő utat mutat számunkra. Több mint öt és fél évtizeden keresztül osztotta meg örömeit és apróbb-nagyobb gondjait élete párjával, s mindig büszkeség töltötte el, amikor elmondhatta, hogy három fiúgyermeküket tisztességgel felnevelve bocsátották szárnyukra. Sajnos élete utolsó időszakát olyan családi tragédia (legkisebb fiának elvesztése) árnyékolta be, mely nem adott számára elég erőt, hogy elviselje súlyos betegsége szenvedéseit, s fájdalomtól megtörten hagyta itt eme árnyékvilágot.
Életét és munkásságát áttekintve elmondhatjuk, hogy a mai nemzedékek számára olyan példát hagyott, melynek örök mementójaként az alábbi sorok szolgálnak: hogyan lehet tisztességgel, becsülettel élni és dolgozni, s alázattal, szeretettel el nem múló hírt és emlékezetet hagyni magunk után.

Kneifel Gyulát községünk önkormányzata saját halottjának tekinti.

Kezdőlap | Tiszabura | Intézmények | Napjaink | Tallózó | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe