TISZABURA

keres

A tartalomhoz

Főmenü:


Dr. Pataki Lajos

Tiszabura > Akikre büszkék vagyunk > Napjainkban




Dr. Pataki Lajos
Nyugalmazott egyetemi tanár, gyermekorvos
Tiszabura díszpolgára


Községünk neves szülöttét, Dr. Pataki Lajos nyugalmazott egyetemi tanárt, gyermekorvost,
községünk önkormányzata 1997 tüntette ki a Tiszabura Díszpolgára címmel. A jelenleg Szegeden élő, s a közelmúltban hazalátogató Doktor Úr nemrég juttatta el hozzánk eredményekben gazdag pályáját bemutató önéletrajzát,
melyet ezúton ajánlunk Minden Kedves Érdeklődő figyelmébe.


Nevem: Dr. Pataki Lajos. Újpesten, 1934. január 9-én születtem. Családom apai ágon ősi tiszaburai família, Anyám óballai születésű. Szüleim születésem idején Budapesten tartózkodtak, három hónapos koromban költöztek vissza Tiszaburára. Édesapám cipész-segéd, Édesanyám háztartásbeli volt.
Elemi iskoláimat Tiszaburán kezdtem. Az iskolai oktatás a háborús viszonyok következtében hosszabb ideig szünetelt. Ezen idő alatt Kacskó János, Tiszabura Református Lelkésze több alkalommal jelezte Szüleimnek, hogy iskolai előmenetelem alapján alkalmasnak tartana arra, hogy felsőbb iskolában tanuljak tovább. Anyagi helyzetünk azonban nem tette lehetővé, hogy nyilvános középiskolába kerüljek. A Tiszteletes Úr vállalta, hogy ellenszolgáltatás nélkül, magántanulóként foglakozik velem. Kacskó János Tiszteletes Úr önzetlen segítségének köszönhetem, hogy egy év után a Kisújszállási Gimnáziumban eredményesen levizsgáztam.

Sorsom a továbbiakban is szerencsésen alakult. Ebben az időben szervezték meg Kisújszálláson a NÉKOSZ (Nép Kollégiumok Országos Szövetsége) kollégiumot. Ez a szervezet volt hivatott a tehetséges falusi gyermekek tanulását biztosítani. A kollégium tagjaként 1947. évben az akkori nyolc osztályos gimnázium harmadéves tanulója lettem. A NÉKOSZ megszűnése után a Kisújszállási Állami Diákotthonba kerültem. A nyári szüneteket többnyire szüleimmel együtt, fizikai munkával töltöttem. Az érettségi előtti esztendőben az aratás bejfejezése után, cséplőgépnél dolgoztam. Az adminisztratív teendők ellátása mellett a fizikai munkában is részt vettem, s így mint "egész részes" kerestem meg a Családom évi fejadagját. A cséplőbrigádban tiszaburai roma származású emberekkel dolgoztam együtt. Többek között: Kóka bácsi - törekrakó, Cimbalmos Károly - szalmakazlas, a mindig zsörtölődő Miska és a fiatalon kopaszodó, szemhibával bajlódó "Rákosi" - rudashordók, Jancsi - Kóka Maris férje -, zsákos tartoztak a csapatba.
A Kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1953-ban érettségiztem. Ez év őszén felvételt nyertem a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvoskarára. Egyetemi éveim alatt kollégiumban laktam, ösztöndíjas voltam. Mivel otthonról anyagi támogatást nem kaphattam, az ösztöndíj kiegészítésére diáktársaimmal együtt gyakran vállaltunk éjszaki fizikai munkát a Szegedi Paprikagyárban.
A nyári katonai szolgálat és a kötelező kórházi gyakorlatok letöltése után megmaradt kevés időt Tiszaburán töltöttem. Szabadságom alatt iparkodtam pénzt keresni, hogy az őszi egyetemi évkezdést könnyebbé tegyem. Ebben az igyekezetemben nagy segítségemre volt Herczeg Boldizsár. Bódi bátyám teherautóján több nyáron át rakodó munkásként dolgoztam.
Az 1956-os eseményeket több ezer diáktársammal együtt Szegeden éltem át. Az 50 éves évforduló megünneplésre rendezett ünnepségünket a Köztársasági Elnök jelenlétével tisztelte meg.
Az orvosegyetemet 1959-ben végeztem el. Dédelgetett vágyam volt, hogy falusi orvos legyek. Azonban az egyetem vezetősége tanulmányi eredményeim alapján alkalmasnak tartott arra, hogy egyetemi intézetben dolgozzam. Így kerültem a Szegedi Orvosegyetem Gyermekklinikájára. A klinikán a gyógyító és oktató tevékenységen kívül, nemzetközi hírű kutató munka folyt. Az intézeti munkához szükséges feltételeknek nagy szorgalommal és intenzív tanulással igyekezem megfelelni. Három évvel később ösztöndíjasként Finnországba utazhattam. Az első külföldi utam döntő hatással volt pályám további alakulására.
Az 1963. évben csecsemő- és gyermekgyógyászatból szakképesítést szereztem, és tanársegéddé léptem elő. A szakvizsgát követően professzoraim önálló kutató munkára is alkalmasnak találtak. Az ekkor kezdődő, több évtizeden át tartó tudományos tevékenységem szorosan a mindennapi gyógyító munkához kapcsolódott, az újszülött-kori betegségek hatásosabb kezelését szolgálta. 1968-ban németországi ösztöndíjat kaptam. A Berlini Gyermekklinikán megismert gyógyító eljárásokat és modern vizsgálati módszereket a hazai gyakorlatban is sikerrel alkalmaztam.
Időközben számos közleményem jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. 1971-ben meghívást kaptam a Svédországban megrendezett Nemzetközi Gyermekorvos Kongresszusra. A kongresszuson több éves kutató munkámról adtam számot. Ennek eredményeként a Stockholmi Nemzetközi Vezetőség az Európai Gyermekorvos Társaság tagjává választott. Idehaza egyetemi docensi címet kaptam.
Az 1978-as esztendőben nagy kihívás elé kerültem. A Szegedi Gyermekkórház élére igazgató főorvosnak neveztek ki. Az igazgatói beosztás sokrétű feladatra kötelezett. Szeged Város valamennyi gyermek-egészségügyi intézménye - gyermekkórház, gyermekrendelő intézet, gyermek körzetek, védőnői, iskolaorvosi hálózat - közel ötszáz dolgozóval a vezetésem alá tartozott.
1979-ben újabb szakképesítést szereztem neonatologiából. Ez a tudományág a megbetegedett kora- és újszülöttek intenzív kezelését foglalja magában.
1981-ben külföldi munkára kaptam ajánlatot. A több évre szóló kuwaiti kiküldetésem Édesanyám egyre súlyosbodó betegsége miatt elmaradt.
1985-ben az Orvosegyetem Tanácsának javaslatára címzetes egyetemi tanárrá neveztek ki. Többirányú orvos tevékenységemet a professzori cím elnyerés után is változatlan intenzitással folytattam. Több nemzetközi kongresszuson (Turku, Helsinki, Stockholm, Prága, Berlin, Bécs) vettem részt.
1997-ben nyugállományba vonulásom alkalmából, több évtizedes gyógyító, oktató és kutató munkám eredményeként a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje kitüntetést kaptam meg.

Kitüntetéseim:

Érdemes Orvos
Kiváló Orvos
A Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje
Tiszabura Díszpolgára


A legnagyobb kitüntetésnek és egyben az élet legnagyobb ajándékának tartom, hogy orvosi hivatásomat gyermekorvosként gyakorolhattam.
Nős vagyok, feleségem Dr. Kovács Eszter, abádszalóki születésű nyugalmazott megyei bíró. Ismeretségünk hat évtizede a kisújszállási gimnáziumban kezdődött, ahol osztálytársak voltunk. Egy leánygyermekünk van, aki ügyvéd.
Az idő múlásával a tiszaburai személyes kapcsolataim fokozatosan lazultak, de érzelmi kötődésem változatlan maradt. Ezt a kötődést gyermek- és ifjú kori élményeim és a burai temetőben nyugvó Nagyszüleim, Szüleim és Barátaim emléke táplálja és őrzi.
Eredményesnek tekinthető életutam ellenére dicsekvésre nem lehet okom. Meggyőződésem, hogy a mezítlábas burai osztálytársaim közül többen nagyobb ívű pályát is befuthattak volna, ha a sorsuk másként alakul. Arra azonban büszke lehetek, hogy boldogulásom érdekében elvtelen segítséget sohasem vettem igénybe. Amit elértem, a magam erejének, paraszt őseimtől örökölt szívósságomnak és sok tisztességes ember önzetlen támogatásának köszönhettem.

Gazdagságra nem törekedtem. Vagyont nem gyűjtöttem. Gyógyító munkámban mindig az alább idézett, évszázados orvosi intelem vezérelt:

"Vivere Aliis non Sibi
constituit essentiam Medici."

/Másokért élni, nem magunknak,
ez az igazi orvoslás lényege./



Prof. Dr. Pataki Lajos
nyugalmazott egyetemi tanár,
gyermekorvos





Kezdőlap | Tiszabura | Intézmények | Napjaink | Tallózó | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe