TISZABURA

keres

A tartalomhoz

Főmenü:


Demonstráció Óvodánkért

Napjaink > Ez történt...

Friss hírek...

2009. Október

Mohamed is elment a hegyhez

Manapság sokan, sokféleképpen értelmezik a próféciát, használva annak mindkét változatát, miszerint: - Ha Mohamed nem a hegyhez, akkor a hegy megy hozzá, vagy, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Tiszabura esetében mindkét verzió igaz lehet, hiszen a falu vezetése sok-sok hegyet mászott már meg azért, hogy annak tetejéről világgá kiáltsa kínjait és bajait, ám a második eshetőség is igazi valóságtartalommal bír, hiszen Mohamed hegyhez vonulását úgy is értelmezhetjük, hogy a próféta éppen azt unta meg, hogy a hegyről való ordibálása csak pusztába kiáltott szó maradt, így maga kelt útnak. Ahhoz a magas hegyhez, ami jelen értelmezésben a hatalom és az erő szimbóluma, a csúcsra emelt vezetőivel együtt Lehet csűrni-, csavarni a mondás valódi jelentését, de magyarra fordítva ez a prófécia úgy ért véget happy and-del, hogy az illetékes Mohamed valóban ellátogatott Tiszaburára.
Azok után, hogy szeptember 10-én közel negyven burai zarándok elment a pályázatok és fejlesztési pénzek elosztásának térségi Mekkájába, azaz Debrecenbe, ahol ülésezett az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács. Elosztandó azokat a milliókat, amelyből a szegények közt is legszegényebb, valamint a hátrányos helyzetében is leghatványozottabban hátrányos Tiszabura évek óta semmit sem kapott. Az útilapu felvétele előtt azonban leveleket írtak, engedélyt kérve a békés demonstrációra, s leírva balsorsuk összes nyű-gét és baját, a sorsukról döntők elnökének. A sors furcsa fintora, hogy a rendőrség mindenről tudott, de az elnök csak a démonstáció napján értesült arról a petícióról, amelyet polgármesterünk, Farkas László személyesen adott át Gazda Lászlónak. Minden jó, ha jó a vége, szokták mondani, hiszen az elnök pótolva adminisztrácója olajozótlanságát, a helyszínen olvasta be a tanács tagjainak azt a petíciót, amely nem luxus beruházásra kért, hanem csak arra, hogy 50 óvodáskorba lépő gyermek fedelet kapjon abban a kisdedóvónak, ami már most is szűk a 170 fősre duzzasztott csoportoknak.
Szemünk fénye a gyermek, s ők a jövőnk zálogai, szokták igen gyakran elpufogtatni a frázist egyesek, mindaddig, míg pénzről nincs szó. Ez utóbbi analógia lehet a cigánykérdés megoldására is, hiszen azt már papíron már ezerszer sikerült helyre tenni, ám a gyakorlat azt igazolta, hogy a papírra írt ígéretek a szlogen szerinti cigánymunka színvonalával voltak egyenlők. Ám vissza a lényeghez. Hogyan lett a debreceni kirándulásból szerencsés végkifejlet, annak ellenére, hogy a kért óvodafejlesztési pénz idén csak álom maradt. Úgy, hogy az elnök úr megígérte, hogy támogatást kér a miniszterelnöktől a gyermekintézmények fejlesztésére, majd személyesen győződik meg a buraiak kérésének a jogosságáról.

Nos, Gazda László, jó Mohamedként lejött a hegyhez, azaz Tiszaburára, s megnézte, amit meg kellett. Ennek tudatában csak bízhatunk abban, hogy látott is nem csak nézett, mert ez azt feltételezi, hogy, amit hallott azt tovább is adja. A csúcsokon állóknak, akiknek hegyei éppen azért szültek ez idáig egereket a cigány kérdés kapcsán, mert bort ígérve vízzel nyelették le a békát azokkal, akik nem pulykakakasért mentek Debrecenbe.Csak olyasvalamit kérni, ami nekik nem szégyen, de azoknak igen, akik halogatják annak teljsítését.

Kezdőlap | Tiszabura | Intézmények | Napjaink | Tallózó | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe